A házimunkák elvégzése után derült csak ki, hogy ebben a szép időben nem maradok otthon, hanem újra kirándulni fogok (sajnos túratárs nélkül). A múlt hetihez hasonló útvonalon utaztam (Piliscsaba-Aquincum-Szentendre), csak ezúttal egy órával később (mivel a 10-es vonattal indultam). Útközben, Aquincumnál vettem észre, hogy a sietős pakolás miatt otthon maradt a fényképezőgépem (ilyen túrám már régen volt), marad a mobilos fényképezés. A HÉV-en utazva kis időre kölcsönadtam a papírtérképemet egy túrázó párnak, akik javaslatomra lefotózták az általuk bejárni kívánt területet (mindig furcsának találom a térkép nélkül útra kelőket). Fél 12 előtt szálltam le a buszról a Pilisszentlászló feletti „Hegytető” megállónál, kamásli-felvétel és banánevés után kezdtem a túrát.

Az első szakaszon, az erdei kerékpárutat járva vagy keresztezve több babakocsis kiránduló családdal találkoztam. A számomra eddig ismeretlen zöld kereszt jelzésen, néhol kissé sáros talajon tettem meg az első kilométereket. Közben megkerültem a Szekrény-követ és néhány mohás, sorba rakott szikla közelében megtaláltam a helyi geoládát. Kiérve az aszfaltos bicikliútra, kitérőt tettem egy másik láda megtalálása érdekében, de ez a kutatás eredménytelenül végződött. Ezután a sokszor járt kéktúra útvonalon közeledtem Pap-réthez, miközben néhány bicajossal is találkoztam. A rétre érve nem tartottam pihenőt, egy ideig még a kék-piros közös szakaszán, majd a piros jelzésre térve róttam az utat, melyen egyre több emelkedős szakasz jött szembe velem. Már elég magasan jártam, amikor apró kitérővel a Duna egy szakaszára nyílott kilátás (Vác is látszott). A táblákon jelzett időhöz képest hamarabb értem fel a Vöröskő tetejére, ahol nagyon szép látvány fogadott (naná, mert nem volt nálam a fotómasina!). A tájban gyönyörködés közben egy ultratúrázóval váltottam néhány szót, ill. kérésére fotókat készítettem róla (Zebegényből indulva ő már a 40. kilométerénél járt). Elköszönve tőle leereszkedtem egy közeli padhoz, megkerestem a ládát, majd elfogyasztottam jól megérdemelt szendvicseimet.

Innen kemény ereszkedés indult, elég nagy sebességgel tudtam haladni lefelé, közben több túrázóval találkoztam. A hegy lábánál forrás(fel)kereső kitérőkbe kezdtem, először a Vörös Meteor-forráshoz  kukkantottam be. Ezt a forrást 1962-ben foglalta a Vörös Meteor TE Sport- és Hangszer V. Osztálya. Éppen 40 éve (bár csak októberben lesz a pontos évforduló) építette át a KPVDSz Vörös Meteor SE Triál Csoportja 20. éves fennállásuk évében (1979. okt. 13-14.). Ezután a Csaba-kutat látogattam meg. E kút foglalási adatai nem ismertek, de egy 1900-ban kiadott útikalauzban már szerepel a neve. Feltehetőleg Csaba királyfiról kapta a nevét, mely most „Csaba kútja” formában a forrásház ajtajára is ki van írva – bár csak kézírással. Végül a Rekettyés-forrás is sorra került. Az eredetileg Latinca Sándor nevét viselő forrást a közelében lévő, most éppen eléggé száraz Rekettyés-tóról nevezték át. Évforduló itt is akad: 1919-ben, azaz éppen 100 éve halt meg Latinca Sándor. A forrásnál TT-ellenőrzőpontot is találtam, mely a másnapi Túrafüggős teljesítménytúra résztvevőit várta. Mindezek után Leányfalu felé fordultam, a rövidebb úton, a piros kereszt jelzésen. Közben egy helyen – forrásvadász szemmel nézelődve - vizenyős területet vettem észre, közelebb menve pedig találtam egy kiépített kutat! Sajnos már nem volt a legjobb állapotban. Mindenesetre alaposan körbefényképeztem, otthon próbáltam utánanézni. A régebbi térképeken szerepel forrásjel, a forrásos fb-csoportban valaki arról tájékoztatott, hogy pár éve még volt teteje is a kútnak. A településre beérve folytatódott a lejtmenet, melyet csak 1-2 percre szakítottam meg, amikor a Szél Ede-forrást jártam körül. A szentendrei erdészet egykori vezetőjéről (aki 1969-1984 között állt az erdészet élén) nevezték el ezt a forrást. Szél Ede 2009. március 13-án hunyt el, ezután a már ekkor is létező forrás megkapta a nevét. (Ennek idén van a 10. évfordulója.) Három óra után pár perccel értem a buszmegállóhoz, befejeztem a bő 13 kilométeres, 290 m szintemelkedést hozó túrát és kezdődhetett a hazaút (busz, HÉV, vonat).

Irtó nagy közhely, de ismét sajnálhattam volna, ha itthon maradok ezen az „igazi kirándulóidőt” hozó napon. Végig nagyon kellemes volt az idő (néha fújt kicsit a szél), a ládák kétharmadát megtaláltam, egy újabb forrást is „felfedeztem” és még a fényképezőgép hiányát is túléltem.

Útvonal: Pilisszentlászló, hegytető – Z+ – Szarvas-szérű – P-K – Pap-rét – P – Vöröskő – P – Vörös Meteor-forrás – P, P+ – Csaba-kút – JN, P, Po – Rekettyés-forrás – Po, P+ – Leányfalu, Alszeghy tér