Börzsönyi túra forrásokkal és a Szép-bérccel (2023. május 29.)
Szokásos módon a 7-es vonattal indultam Piliscsabáról (és útközben meg is reggeliztem). A Nyugatiból viszont a zónázó csak 15 perces késéssel indult, így buktam a kismarosi buszra (át)szállást. A Dunakanyar napijegynek és egy ismerőssel való beszélgetésnek köszönhetően mégsem hiúsult meg a tervem, elvonatoztam Szobig és kisvasúttal jutottam el Márianosztrára (a tervezett célba), hogy visszafelé tegyem meg a túrát. Még kisvasutazás közben a Mária-kútnál megálltunk vizet venni. 
Pontban a 10-es harangszó elhangzásakor indultam utamra, először átkeltem Nosztrán és a Mucó-kúthoz kitérve egy régi geoláda-adósságomat róttam le. A települést elhagyva emelkedni kezdett a terep, a jelzett útról (ma először, de egyáltalán nem utoljára) a Galambos-rétnél tértem le. Néhány állatot sikerült megriasztani, majd az erdőirtók által nehezített terepen becserkésztem (majdnem napra pontosan 6 évvel az első megtalálás után) az Endre-forrást. Innen továbbra is jelzetlen, de jól járható (és elég komolyan emelkedő) szekérúton a Lőrinc-hegyre jutottam, majd rövid lejtővel elértem a zöld jelzés útját.
Egész sok túrázóval találkoztam ezen a szakaszon, de aztán újra letértem a zöldről, hogy széles, időnként sáros úton közelítsem meg a Tolvaj-kutat. Előtte megint láttam egy szarvast és hallottam egy nagyobb állat méltatlankodó „prüszkölését”, majd a szép szurokszegfűk fotózása után ezen a kevésbé járt helyen is találkoztam egy futóval. Szintben haladt tovább az út, a sárga jelzést elérve pedig rögtön mai utolsó forrásomat is megnézhettem (ez volt az Érsek-forrás). Közelében, az Érsek-tisztás néhány farönkjén ülve fogyasztottam el ebéd-szendvicseimet negyed 1 után, ez alatt a 20 perc alatt 10 autó haladt át az erdei aszfaltcsíkon. 
Még mindig jelzetlen utakon és újra felfelé haladva jutottam el – a Ló-hegy megkerülésével – a szép Tányér-rétre, majd kicsit továbbmenve a Kis-Tányér-rétre. Ezután egy szűkebb ösvényre váltottam, melyen több megállással jutottam fel a 631 méteren lévő Szép-bércre. Épp egy nagyobb társaság is volt fent, távozásuk után néztem igazán körül. A hely nemcsak a vadvirágok burjánzása miatt, hanem az innen nyíló kilátásnak köszönhetően is megérdemli a nevét (még az esztergomi bazilika részlete is látszott sajátos nézőpontból, mintha a Duna másik partján állna).
A hátralévő részt már végig ereszkedve, végig jelzett utakon tettem meg, közben még több kilátópont és a virágok végeérhetetlen sora kínált látni- és fényképeznivalót. 14.25-re értem a kisinóci turistaházhoz, amely ma sem kezdő-, sem végpont nem lett, mivel innen még begyalogoltam Kóspallagra az aszfaltos út mentén. A menetnek hn. 3-kor lett vége, a templomnál találtam egy működő csapot, a buszmegállónál pedig árnyékos padot, ahol tovább olvashattam a reggel elkezdett könyvet. Bő fél óra után jött a busz, amely bevitt Kismarosra, onnan biciklikkel tömött zónázón utaztam Vácig, majd kényelmesebben a Nyugatiig, ill. átszállás után hazáig. 18 órára értem vissza.
Bár a mai túranap nem az útiterv szerint alakult, de lehet, hogy még jobban is jártam ezzel a változtatással. Rengeteg vadvirág, a jelzetlen részeken a vadak mozgása, a szép kilátások és rétek látványa sok élményt jelentett számomra.
Táv: 15 km, szintemelkedés: 532 m
Fényképek a túráról: https://photos.app.goo.gl/5FJD2gXLBm4XSnVi9
A Tolvaj kút és a Mucó-kút
László-forrás
Ezen a szakaszon két nagy csoporttal is kerülgettük egymást. A Zoltán-forrást nem sikerült megtalálni (dús volt a csalán és egyéb növényzet), de a hozzá tartozó geokövet megleltük. A folytatásban ismét csalánok közti ösvényen, majd egy hegy oldalában (szép kilátást élvezve), végül erősen ereszkedve értünk vissza a Böske-forrás közelébe. Innen már a délelőtt megismert úton jutottunk vissza a buszmegállóba (közben könnyelműen kiöntöttem a vizemet, a kút viszont nem működött).
Bár kissé bizonytalan volt az előrejelzés, de mivel nagyon mehetnékem volt, így a 8-as vonattal útnak indultam a Börzsöny felé. A zónázón olvasgattam, majd Szobon buszra szállva fél 11-re értem Letkésre. Elég borongós idő fogadott, a banán-tízórai után elindultam kelet felé. Nem sokáig követtem a hivatalos kék kereszt jelet, egy hosszabb szakaszt ui. a régi kék kereszt jelzés nyomvonalán akartam megtenni. Előtte még bolyongtam a pincéknél, visszatérve pedig láthattam a vízmű kerítése mögött a Kő-kutat.
