Forrásvadász

Forrásvadász

Pillanatkép a Fehér-forráscsoport völgyéből

2024. február 21. - Kóborló Jesper

Mindig szívesen keresem fel a Törökmező közelében található hangulatos völgyet, ahol öt forrásfoglalást is találunk. Sajnos nem mindegyikből folyik a víz, az egyiknél pedig "Nem ivóvíz!" felirat fogadja az arra járót. Legutóbb február 17-én, szombaton látogattam meg a forrásokat, ezúttal az ötből háromnál találtam vizet. A többiről meséljenek a képek...

agocsii_049.JPG

Források völgye

agocsii_050.JPGagocsii_051.JPG

agocsii_053.JPG

 agocsii_052.JPG

 

 

Fehér-kút és mellékforrása 4 képben

agocsii_055.JPG

agocsii_056.JPG

A Havanna-forrás és a nevét elveszítő (tábláját eltüntették) forrás 

agocsii_058.JPG

A VIT-forrás

agocsii_064.JPG

Amikor már úgy gondoltam, hogy csak kettőnél találtam vizet, a völgyből kifelé kapaszkodva megláttam, hogy szép csendesen ebből (a Fehér-kút mellékforrásából) is folyik a víz.

Cikkek és linkek :-)

A Magyar Turista havi folyóiratban megjelent forrásokkal, kutakkal kapcsolatos cikkeim - remélhetőleg még tovább bővülő - listája:

Testet-lelket üdítő szentkutak – 2013. márc.

Forráskereső (a Pilisben és a Visegrádi-hegységben) – 2015. nov.

Források nyomában a Mátrában – 2017. aug. 1. oldal, 2. oldal

Források, gombák, keresztek – szeptember végén a Börzsönyben – 2017. dec. 1. oldal, 2. oldal

Források és kutak a Budai-hegyvidéken – 2018. márc. 1. oldal, 2. oldal

Források, kutak – emlékezésül egy híres királyra – 2019. febr. 1. oldal, 2. oldal

Források, kutak, Börzsöny – 2020. márc. 1. oldal, 2. oldal

Források, kutak, Börzsöny II. – 2020. jún. 1. oldal, 2. oldal

Az esztergomi Csurgó-kút – 2021. ápr. 1. oldal, 2. oldal

Források és kutak a Budai-hegyvidéken, 2. rész – 2022. márc. 1. oldal, 2. oldal

Források, kutak, Börzsöny III. – 2023. ápr. 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal

2023-ban jubiláló források a Pilis-Visegrádi-hegységben – 2024. jan. (link hamarosan)

mt.jpg

Az év első "találkozásai"

Idén is sikerült hamar megkezdeni a túrázást, és a második túrán már két forrást is érintettem. Az első már nem csak a mostani évben került a korai találkozások közé, a pilisszántói Trézsi-kutat sokadszor kerestem fel. Január 5-én bőven folyt belőle a víz.

pteto_007.JPG

A másik kúthoz túrám második szakaszában értem, ez a Pilisszentkereszt határában lévő Klastrom-kút volt, melynek közelében egy ciszterci monostor romjai találhatók (nem véletlen az elnevezés). Itt is bőséges volt a vízhozam. 

pteto_091.JPG

Visszatekintés 2023-ra

56 forráshoz sikerült eljutnom a 2023-as évben (kettővel kevesebbhez, mint 2022-ben). A következő bekezdésben a felkeresés időrendjében olvashatók a források/kutak nevei, dőlt betűvel azok, amelyeknél most először jártam (19 ilyen volt köztük):

Sztaravoda-forrás; Ferenc-forrás (Szentendre); Csaba-kút; Vörös Meteor-forrás; Rekettyés-forrás; névtelen kút (Leányfalu felett); Szél Ede-forrás; Esztergáli-forrás; Szilfa-kút; János-forrás; Erzsébet-forrás (Zebegény); Kő-kút; Hideg-kút; Jankó-kút; Homloki-kút; Koldus-kút, Trézsi-kút; csobánkai Szent-kút; Cigány-kút; Holop-kút; Csurgó-kút; Muzslay-forrás; Hétforrás; Ivóvíz-forrás (Kóspallag); Mária-kút; Mucó-kút; TVK-forrás; Endre-forrás; Tolvaj-kút; Érsek-forrás; Hideg-kút; Természetbarát-forrás (Tarjánhoz közel); Böske-forrás; Borcsa-forrás; Holtner János-forrás; Vándor-forrás; Géza-forrás; Rózsaszállás forrása; Szent István-csevice; Vasvári-forrás; Pes-kő-forrás; Imecs-forrás; Lóczy-forrás; Kolacskovszky-forrás; Savanyúvíz-forrás (Lovas); Erzsébet-kút; Kaintz-forrás; Rám-szakadék forrása; Makó-réti-forrás; Szent László-forrás; Ilonka-Panka-forrás; Saj-kút; Csurgó-kút (Nógrád); Studenka (Piliscsév); Iluska-forrás; Koloska-forrás

A 2023-as év kedvence (az újonnan megismertek közül) a bakonyi Hárskút közelében lévő Esztergáli-forrás, ez látható a mellékelt képen is.

harsk_032.JPG

Ünnepeljünk!

A Pilis-Visegrádi-hegységben több forrás is "jubilál", foglalásának kerek évfordulóját ünnepli.

270 éves az esztergomi Csurgó-kút.

235 éves az esztergomi Diósvölgyi-forrás.

150 éves a visegrádi Mátyás-forrás.

140 éves a dunabogdányi Khüllenberg-forrás.

100 éves a pomázi Gyopár-forrás.

90 éves lett a Bund-forrás, a Kádár-kút és a Kárpát-forrás.

50 éve foglalták a Szilágyi Bernát-forrást.

Keressük fel e helyeket, ha lehet, kóstoljuk meg vizüket és reménykedjünk, hogy újabb hosszú éveken át megmaradnak számunkra.

A képen a rangidős Csurgó-kút szerepel.

csurgo.JPG

Rövid, de több forrást érintő mátrai túra (2023. július 1.)

Sógorommal a fél 8-as vonattal indultunk Piliscsabáról és nem volt izgalommentes, ahogy elértük a 8.40-es járatot a Puskás Stadionnál. Utána viszont a sofőr jó tanácsának köszönhetően Pásztón is elcsíptük a csatlakozást és negyed 11 után már Mátrakeresztes szélén készülődtünk a túrára. Utunk első szakasza az aszfaltról való leválás után a Csörgő-patak hangulatos völgyében vezetett (a patakcsobogás hangja még a kabócák „énekét” is túlszárnyalta). Két forrás (a Böske és a Borcsa) megtekintése közben felkapaszkodtunk a hegyoldalba is, ahol a Kis-Csókakő nevű sziklaformációt csodálhattuk meg.

agas_003.JPG

Nemsokára a patakon sikeresen átkelve egy kisebb kitérőt tettem a Holtner-forrás (és geoládája) felé a zöld jelzésen, addig sógorom a szúnyogok támadásai ellen védekezett. Rövid idő múlva már a negyedik és egyben legpatinásabb forrást, az 1932-ben foglalt Vándor-forrást is elértük. Kapaszkodósabbra váltott a terep, újabb túrázókkal is találkoztunk, a Mogyorós-kutat viszont nem leltük a (térképen jelzett) helyén. Vadvirágos nyíltabb szakasz után a rövid úton jutottunk be az ágasvári menedékház területére, ahol megálltunk ebédelni. (Gábor sztrapacskát, én mákosgubát ettem, sört-üdítőt-kávét fogyasztottunk mellé.)

Nagy élet folyt itt fenn, többen a „csúcstámadásra” készülődtek. Mi – tartva magunkat az eredeti tervhez – a kék jelzés Verebély felé tartó útján hagytuk magunk mögött a házat. Később kis kitérőt tettünk, hogy megnézzük a „török lábnyom”-ként elhíresült kettős mélyedést egy sziklában. Most éppen teli volt vízzel és így csak egy óriás nyomnak látszott. Egy trükkös láda is rejtőzködött a közelében. Sikertelen expedíciót tettünk az Őrnagy kútja megtalálására, majd a kékről letérve az Óvár „szoknyája” felé mentünk tovább.

agas_030.JPGEzen a szakaszon két nagy csoporttal is kerülgettük egymást. A Zoltán-forrást nem sikerült megtalálni (dús volt a csalán és egyéb növényzet), de a hozzá tartozó geokövet megleltük. A folytatásban ismét csalánok közti ösvényen, majd egy hegy oldalában (szép kilátást élvezve), végül erősen ereszkedve értünk vissza a Böske-forrás közelébe. Innen már a délelőtt megismert úton jutottunk vissza a buszmegállóba (közben könnyelműen kiöntöttem a vizemet, a kút viszont nem működött).

A tervezettnél korábbi járattal utaztunk be Pásztóra, a plusz időt röpke város- (ill. inkább csak templom-)nézéssel töltöttük, ill. a vá.-n sikerült vizet szerezni. Még fel kellett sétálnunk a várost átszelő útig, hogy buszra szállhassunk. A járat légkondija jól működött, nem éreztük a kinti 30 fokot. Pontosan érkeztünk vissza a Stadionokhoz, simán elértük Újpesten a vonatot és fél 7-re visszaérkeztünk Csabára.

A 3/3 geoláda-találat mellett a 4/8 forrás kicsit csalódás volt számomra. De mára is jutott szép és érdekes látnivaló, közülük a Kis-Csókakő, a Vándor-forrás és a „török lábnyom” emelkedett ki.

Táv: 9 km, szintemelkedés: 350 m

Fényképek: https://photos.app.goo.gl/kXWgd8CXj2n7mCcW6

A fenti képeken sorrendben a Böske- és a Holtner-forrás, lent pedig a patinás (91 éve foglalt) Vándor-forrás látható.

agas_041.JPG

Egy újabb túrabeszámoló, mely egyben az ötvenedik bejegyzés

Börzsönyi túra forrásokkal és a Szép-bérccel (2023. május 29.)

Szokásos módon a 7-es vonattal indultam Piliscsabáról (és útközben meg is reggeliztem). A Nyugatiból viszont a zónázó csak 15 perces késéssel indult, így buktam a kismarosi buszra (át)szállást. A Dunakanyar napijegynek és egy ismerőssel való beszélgetésnek köszönhetően mégsem hiúsult meg a tervem, elvonatoztam Szobig és kisvasúttal jutottam el Márianosztrára (a tervezett célba), hogy visszafelé tegyem meg a túrát. Még kisvasutazás közben a Mária-kútnál megálltunk vizet venni. szep_005.JPG

Pontban a 10-es harangszó elhangzásakor indultam utamra, először átkeltem Nosztrán és a Mucó-kúthoz kitérve egy régi geoláda-adósságomat róttam le. A települést elhagyva emelkedni kezdett a terep, a jelzett útról (ma először, de egyáltalán nem utoljára) a Galambos-rétnél tértem le. Néhány állatot sikerült megriasztani, majd az erdőirtók által nehezített terepen becserkésztem (majdnem napra pontosan 6 évvel az első megtalálás után) az Endre-forrást. Innen továbbra is jelzetlen, de jól járható (és elég komolyan emelkedő) szekérúton a Lőrinc-hegyre jutottam, majd rövid lejtővel elértem a zöld jelzés útját.

Egész sok túrázóval találkoztam ezen a szakaszon, de aztán újra letértem a zöldről, hogy széles, időnként sáros úton közelítsem meg a Tolvaj-kutat. Előtte megint láttam egy szarvast és hallottam egy nagyobb állat méltatlankodó „prüszkölését”, majd a szép szurokszegfűk fotózása után ezen a kevésbé járt helyen is találkoztam egy futóval. Szintben haladt tovább az út, a sárga jelzést elérve pedig rögtön mai utolsó forrásomat is megnézhettem (ez volt az Érsek-forrás). Közelében, az Érsek-tisztás néhány farönkjén ülve fogyasztottam el ebéd-szendvicseimet negyed 1 után, ez alatt a 20 perc alatt 10 autó haladt át az erdei aszfaltcsíkon. szep_050.JPG

Még mindig jelzetlen utakon és újra felfelé haladva jutottam el – a Ló-hegy megkerülésével – a szép Tányér-rétre, majd kicsit továbbmenve a Kis-Tányér-rétre. Ezután egy szűkebb ösvényre váltottam, melyen több megállással jutottam fel a 631 méteren lévő Szép-bércre. Épp egy nagyobb társaság is volt fent, távozásuk után néztem igazán körül. A hely nemcsak a vadvirágok burjánzása miatt, hanem az innen nyíló kilátásnak köszönhetően is megérdemli a nevét (még az esztergomi bazilika részlete is látszott sajátos nézőpontból, mintha a Duna másik partján állna).

A hátralévő részt már végig ereszkedve, végig jelzett utakon tettem meg, közben még több kilátópont és a virágok végeérhetetlen sora kínált látni- és fényképeznivalót. 14.25-re értem a kisinóci turistaházhoz, amely ma sem kezdő-, sem végpont nem lett, mivel innen még begyalogoltam Kóspallagra az aszfaltos út mentén. A menetnek hn. 3-kor lett vége, a templomnál találtam egy működő csapot, a buszmegállónál pedig árnyékos padot, ahol tovább olvashattam a reggel elkezdett könyvet. Bő fél óra után jött a busz, amely bevitt Kismarosra, onnan biciklikkel tömött zónázón utaztam Vácig, majd kényelmesebben a Nyugatiig, ill. átszállás után hazáig. 18 órára értem vissza.

Bár a mai túranap nem az útiterv szerint alakult, de lehet, hogy még jobban is jártam ezzel a változtatással. Rengeteg vadvirág, a jelzetlen részeken a vadak mozgása, a szép kilátások és rétek látványa sok élményt jelentett számomra.

Táv: 15 km, szintemelkedés: 532 m

Fényképek a túráról: https://photos.app.goo.gl/5FJD2gXLBm4XSnVi9

szep_038.JPG

szep_012.JPG

A Tolvaj kút és a Mucó-kút

szep_022.JPG

László-forrás

Három kutat is érintő túrám Esztergom környékén, 2023. április 23. (túrabeszámoló)

Mivel a mára tervezett péceli kastélylátogatásunk elmaradt (lehet, hogy végleg), az idő viszont nagyon szépnek ígérkezett – nem maradhattam egy helyben. Reggeli után a 9-es vonattal utaztam Esztergomba, a vonatról leszállva (fél 10-kor) már kezdődhetett is a túra. Az utcákon még egyéni útvonalat követtem, de a Rókus-kápolnánál már rátértem a piros jelzésre, mely pincék és új lakóházak között vezetett felfelé. A szokott helyen jobbra térve eljutottam a Cigány-kúthoz és keresztjéhez.

Innen direkt nagy kerülővel jutottam vissza a jelzett útra, melyen további kapaszkodó várt rám, majd egy ösvényről ki-kitérve nyílt panoráma a Burda-hegység, ill. Esztergom felé. A Hármas sziklánál ettem egy müzliszeletet, a „pléhkrisztusnál” mondtam egy rövid imát, majd letértem a vaskapui útról. Leereszkedtem egy völgybe, hogy rövid látogatást tegyek a kedves kis Holop-kútnál, mely most is lelkesen folyatta vizét. Utána persze vissza kellett nyernem az elveszített szintet, majd még magasabbra kapaszkodtam a zöld jeleken.

A turistaház közelében álló Mária-szobornál beszélgettem az évfordulót ünneplő esztergomi turistákkal (akik közül az egyik piliscsabai volt), majd a turistaház falán lévő emléktáblák lefotózása után a tájképben is gyönyörködtem. Ezt később egy sziklafal tetején lévő kilátópontról megismételtem, itt hosszabban időztem kölcsönös fényképezések; szendvics-fogyasztás és látkép-bámulás közben. Majdnem délben indultam tovább, utam a sárga háromszög jelzést követve ereszkedett sok szép vadvirág és a rajtuk legelő pöszörök között.

Az erdőből kiérve kinyílt előttem a táj, nemsokára pedig elértem a sárga sávval jelzett utat, mely tovább lejtett a város felé. Kis időre megálltam a Csurgó-kútnál, ahol nagy meglepetésemre a laminált lapokon kirakott ismertető az én (Magyar Turista újságban korábban megjelent) cikkem volt. Sajnos a kút vize épphogy csepegett. Az utolsó etapot nagyobb sebességre kapcsolva tettem meg, így éppen elértem a tervezettnél eggyel korábbi, 13.05-ös járatot, amellyel fél 2 után értem haza.

Minitúrámon már elég volt a rövid ujjú póló, sok szép (főleg sárga) virágban és a kilátópontokról elém táruló látványban gyönyörködhettem, miközben kényelmes, nézelődős tempóban jártam az utamat.

Táv: 10,2 km, szintemelkedés: 400 m

A túra fényképei: https://photos.app.goo.gl/FEkE7PAbS1dteTku6

vskp_036.JPG  vskp_082.JPG

A két képen a Holop-kút és a Csurgó-kút látható

Lajos-forrás (adatlap)

NEVÉNEK EREDETE: a forrás környéke a hagyomány szerint Nagy Lajos király vadászterülete volt, aki szívesen elidőzött ezen a vidéken. Nevét mégsem róla, hanem a vidéket a forrás foglalásakor birtokló báró Podmaniczky Lajosról kapta. (A szentendrei szerbek „Dobra voda”, azaz Jóvíz-forrás néven ismerték és emlegették.)

MEGKÖZELÍTHETŐ: Dömörkaputól a Z hrsz. jelzésen (2,13 km), Pilisszentlászlótól a K és K+ jelzésen (4,68 km), Pomázról a Z és K+ jelzésen (7,04 km)

FOGLALÁSI ADATOK: foglalását a Magyar Turista Egyesület 1902-ben megalakult Péntekiek Asztala (asztaltársasága) Gabrinyi Sámuel építész segítségével készítette 1908-ban

TÁBLÁINAK SZÖVEGE: a) LAJOS FORRÁS  PILISI PARKERDŐ; b) LAJOS FORRÁS AZ ŐSÖK FORRÁSA. SZELLEMI ÉS FIZIKAI ERŐNLÉTÜNK ŐSEINKTŐL EREDŐ MEGŐRZÉSÉRE ÉS MEGTARTÁSÁRA

TÉRKÉPEN: http://www.turistautak.hu/poi.php?id=240

GEOLÁDA: https://geocaching.hu/caches.geo?id=5681

lafo_048.JPG

(a fénykép 2022. július 8-án készült)

Túrabeszámoló: kutak útján a Börzsönyben

kutak_013.JPGBár kissé bizonytalan volt az előrejelzés, de mivel nagyon mehetnékem volt, így a 8-as vonattal útnak indultam a Börzsöny felé. A zónázón olvasgattam, majd Szobon buszra szállva fél 11-re értem Letkésre. Elég borongós idő fogadott, a banán-tízórai után elindultam kelet felé. Nem sokáig követtem a hivatalos kék kereszt jelet, egy hosszabb szakaszt ui. a régi kék kereszt jelzés nyomvonalán akartam megtenni. Előtte még bolyongtam a pincéknél, visszatérve pedig láthattam a vízmű kerítése mögött a Kő-kutat.

kutak_025.JPG

A tegnapi eső megtette hatását, sáros szekérúton haladtam a Letkési-patak folyásirányával szemben – azaz emelkedve. A patakon összesen 9-szer kellett átkelni, ami szerencsére mindössze 1-1 átlépést jelentett. Közben elértem a Hideg-kúthoz, ahol a forrás vizében szalamandra-utódokat láttam (és egy szelfit is készítettem :-)). Az emelkedő erősödött, én egy zabrudival erősítettem magam, az utamat patakcsobogás és madárcsicsergés kísérte (szinte egész nap) – no meg szemerkélő eső –, közben találkoztam egy túrázó párral is. A kilencedik átkelés után nem sokkal az egykori jelzés útja balra tért, én viszont egy másik úton folytattam a kapaszkodást. Némi szerencsével (és a papírtérkép alapján) megtaláltam a foglalat nélküli Jankó-kutat (éppen délben).

kutak_043.JPG

Az emelkedő végén végre jelzett útra tértem, ám örömöm nem volt maradéktalan: nagyon saras szakasz következett, újabb szintemelkedéssel megspékelve. A tüdőköptető kaptató végén jólesett pár percet pihenni a Koppány-nyeregben. Innen megint jelzetlen utakra tértem, a sarasság azonban nem változott, csak akkor, amikor egy kisebb tévedés miatt egy másik ösvényen ereszkedtem le egy erdei aszfaltos útig, melyen hamar elértem a Homloki-kutat. Itt tartottam ebédszünetet, mely most két szendvicset jelentett.

kutak_064.JPG

Egy viszonylag rövid, de nagyon küzdelmes szakasz következett, 1 km-en 100 méter szint, ráadásul az utat a favágók járművei „elrontották”, így a fák között csalinkázva jutottam fel a Mézesfához. Itt három túrázóval találkoztam és rövid ideig a hivatalos kék kereszt jelen gyalogoltam. Utolsó jelzetlen etapom csak fél km-es volt, ezen értem el a piros jelzés útját és a továbbiakban már végig ezt követtem. Az út pedig a Misa-réti-árok nevű patakot követte majdnem 2 km-en keresztül, 5 egyszerű átkeléssel. Közben a mai utolsó kúthoz, a Koldus-kút száraz foglalatához értem, de nem sokat időztem ott.

kutak_078.JPG

A keskeny ösvény később a zöld jelzésű úttal fonódott, majd a patak távozása után már rétek mellett, szélesebb „nyomtávon” folytatódott, ekkor kezdett előbújni a nap. Ez az út is elég sáros volt, igyekeztem a mellette lévő mezőn haladni, miközben a cipőm is tisztult a vizes aljnövényzetnek köszönhetően. Fák hiányában messzire el lehetett látni: a Nagy-Galla és a nosztrai kőbánya (által lepusztított hegy) mellett a település templomát, börtönét és Kálváriáját is fotózhattam. A kisvasút sínjei mentén értem be a községbe, ahol még jutott időm egy kis sétára. Ennek során a bazilikához is eljutottam. Negyed 4 után kezdtem várni a buszt (egy népes nyugdíjas-túracsoport társaságában), a járat időben érkezett és gyorsan elvitt Szobig. Onnan a zónázó vonat kényelmét élvezhettem a Nyugatiig, majd egy kicsit késő vonattal jutottam haza 6 óra után. (Ezen a túrán sikerült a 100. börzsönyi forrással/kúttal találkoznom - persze még szívesen folytatom a gyűjtést.)

Táv: 15,3 km, szintemelkedés: 495 m

A túra fényképalbuma: https://photos.app.goo.gl/rFqtWi6xEsmpeURC9

süti beállítások módosítása