Szombaton a feleségem ismét zöld utat adott kóborlásomhoz. Napsütéses időben a 10-es vonattal indultam útnak, a Nyugatiban zónázóra váltottam, Szobtól pedig autóbusszal hamar Márianosztrára jutottam. Kb. fél 1-kor kezdtem a kirándulást, a már jól ismert úton (P-Z jeleken) hagytam magam mögött a települést (közben, a megálló mellett elhaladva tapasztalhattam, hogy a kisvasút még nem jár). Ekkor még szépen sütött a nap, több lepkét is előcsalt a tavaszi időjárás. Szembetalálkoztam egy négyfős társasággal, majd egy magaslesnél a régen zölddel jelzett, most már csak sima szekérútra tértem (néhol még látszanak a jelzések - és nemcsak a lefestésük). Brjéska-bánya udvarába bekukkantottam, majd immáron harmadszor látogattam meg a László-forrást. Újdonság, hogy a Börzsönyi Kéktúra útvonala most errefelé vezet, erről ágazik ki a forráshoz vezető rövidke Ko jelzés. A forrást foglalatának alapján 1942-ben építették ki ma is látható formájára.

Picit még visszatértem a jelzett útra, majd egy újabb földúton, némi emelkedő leküzdése után már a Pillangós-kútnál jártam. A forrás a foglalatán lévő évszám alapján 2000-ben lett kiépítve. Érdekes, hogy mellette egy másik forrás kezd kialakulni, egyelőre dagonya jelzi a helyét. Fényképezés után folytattam az emelkedést, messziről láttam néhány muflont (a mozgásuk alapján tippeltem rájuk), majd hamarosan elértem a Pribék-tisztást. A börzsönyi kéktúra útjára csatlakozva megérkeztek az első esőcseppek. A Nagy-Gallát ezúttal nem másztam meg, csak alulról (és hátulról) néztem fel a csúcsra. A Galla-tisztáson láttam egy nagyobb csapatot, itt én letértem a jelzett ösvényekről és egy újabb széles úton leereszkedtem a közeli vadászházhoz. Mellette található egy emlékhely, ill. a Vadász-forrás vize is oda van vezetve. Egy fedett pados részen fogyasztottam el szendvicseimet, egy éppen oda érkező erdész „szóbeli engedélyével”. (Szerintem érdemes módszeremet követni, ha ilyen helyen "illetékes" személlyel találkozunk.) Vele pár szót váltottunk a forrásról (mely valójában a hegyoldalban, dzsindzsás részen "rejtőzik", de vizét nemcsak ide a kúthoz, de a házba is bevezették). Beszélgetőtársam „további jó szórakozást” (sic!) kívánva távozott, én pedig befejeztem az ebédet.

Pihenőm után egy másik jelöletlen erdei úton igyekeztem a kék kereszt ösvénye felé, közben lovakat (és egy őket etető másik erdészt) láttam. A jelzésen jó iramban tudtam haladni, a jelzésváltás előtti szakaszon négy nagy szarvast láthattam. A kék forrás jelre váltva az eső erősebbé vált, reggel óta kínzó alhasi fájdalmam sem múlt el. Így értem el a Vasutas-forrást, melynél a turistaút hirtelen eltűnik (a térképen jelzettnél hamarabb). Ismerve a helyet két kis patakágon könnyen átlépve ismét a BKT útjára léptem, mely itt egy régi kisvasúti töltésen vezetett. Gyorsan haladtam, hamar elértem a nosztrai műutat, de busz ebben az órában nem jött. Terveim utolsó pontját (a Mária-kutat) az előbb említett okok miatt már nem kerestem fel, helyette inkább stoppolással próbálkoztam. Az első autó felvett, egy rendes srác egészen a vasútig vitt (pedig először csak az elágazásig akart). Így egy órával hamarabb szálltam vonatra Szobon és megkezdtem a hazautazást. 5-re értem haza, addigra már újból sütött a nap...

Ma 9,5 km-t tettem meg (235 m szintemelkedéssel), az útvonalam "rajzát" mellékelem (turistautak.openstreetmap.hu segítségével készült).