Sógorommal a fél 8-as vonattal indultunk Piliscsabáról és nem volt izgalommentes, ahogy elértük a 8.40-es járatot a Puskás Stadionnál. Utána viszont a sofőr jó tanácsának köszönhetően Pásztón is elcsíptük a csatlakozást és negyed 11 után már Mátrakeresztes szélén készülődtünk a túrára. Utunk első szakasza az aszfaltról való leválás után a Csörgő-patak hangulatos völgyében vezetett (a patakcsobogás hangja még a kabócák „énekét” is túlszárnyalta). Két forrás (a Böske és a Borcsa) megtekintése közben felkapaszkodtunk a hegyoldalba is, ahol a Kis-Csókakő nevű sziklaformációt csodálhattuk meg.

Nemsokára a patakon sikeresen átkelve egy kisebb kitérőt tettem a Holtner-forrás (és geoládája) felé a zöld jelzésen, addig sógorom a szúnyogok támadásai ellen védekezett. Rövid idő múlva már a negyedik és egyben legpatinásabb forrást, az 1932-ben foglalt Vándor-forrást is elértük. Kapaszkodósabbra váltott a terep, újabb túrázókkal is találkoztunk, a Mogyorós-kutat viszont nem leltük a (térképen jelzett) helyén. Vadvirágos nyíltabb szakasz után a rövid úton jutottunk be az ágasvári menedékház területére, ahol megálltunk ebédelni. (Gábor sztrapacskát, én mákosgubát ettem, sört-üdítőt-kávét fogyasztottunk mellé.)

Nagy élet folyt itt fenn, többen a „csúcstámadásra” készülődtek. Mi – tartva magunkat az eredeti tervhez – a kék jelzés Verebély felé tartó útján hagytuk magunk mögött a házat. Később kis kitérőt tettünk, hogy megnézzük a „török lábnyom”-ként elhíresült kettős mélyedést egy sziklában. Most éppen teli volt vízzel és így csak egy óriás nyomnak látszott. Egy trükkös láda is rejtőzködött a közelében. Sikertelen expedíciót tettünk az Őrnagy kútja megtalálására, majd a kékről letérve az Óvár „szoknyája” felé mentünk tovább.

Ezen a szakaszon két nagy csoporttal is kerülgettük egymást. A Zoltán-forrást nem sikerült megtalálni (dús volt a csalán és egyéb növényzet), de a hozzá tartozó geokövet megleltük. A folytatásban ismét csalánok közti ösvényen, majd egy hegy oldalában (szép kilátást élvezve), végül erősen ereszkedve értünk vissza a Böske-forrás közelébe. Innen már a délelőtt megismert úton jutottunk vissza a buszmegállóba (közben könnyelműen kiöntöttem a vizemet, a kút viszont nem működött).

A tervezettnél korábbi járattal utaztunk be Pásztóra, a plusz időt röpke város- (ill. inkább csak templom-)nézéssel töltöttük, ill. a vá.-n sikerült vizet szerezni. Még fel kellett sétálnunk a várost átszelő útig, hogy buszra szállhassunk. A járat légkondija jól működött, nem éreztük a kinti 30 fokot. Pontosan érkeztünk vissza a Stadionokhoz, simán elértük Újpesten a vonatot és fél 7-re visszaérkeztünk Csabára.

A 3/3 geoláda-találat mellett a 4/8 forrás kicsit csalódás volt számomra. De mára is jutott szép és érdekes látnivaló, közülük a Kis-Csókakő, a Vándor-forrás és a „török lábnyom” emelkedett ki.

Táv: 9 km, szintemelkedés: 350 m

Fényképek: https://photos.app.goo.gl/kXWgd8CXj2n7mCcW6

A fenti képeken sorrendben a Böske- és a Holtner-forrás, lent pedig a patinás (91 éve foglalt) Vándor-forrás látható.