Öt forrás útja - beszámoló egy szívkímélő és tüdőtisztító kirándulásról (2018. február 23.)

Ma a sógorommal indultunk útnak (érdekes, hogy idén még nem volt két egyforma felállás a túrákon), 3x25 perces tömegközlekedéssel jutottunk el a kiindulópontba, Pilisszentlászlóra. Kamásli-felvétel után kezdődött a túra, remek időjárási körülmények, ragyogó napsütés, tiszta idő mellett. (A mára beígért szél is másfelé fújt.)

A Kisrigó vendéglőnél csatlakoztunk rá a Kéktúra útvonalára, ezen ereszkedtünk le a Bükkös-patak völgyébe. Vidám madárcsicsergés és harkálykopácsolás hangja kísérte lépteinket az egyelőre még fagyott talajon. A Som-hegy tövébe érve kis kitérőt tettünk a Zergevirág-forráshoz (ahol hunyorokat láttunk), majd visszatértünk a „rendes kerékvágásba” és hamarosan már – két fahídon átkelve – a Kárpát-forrás mellett álltunk. Ezen a szakaszon nagyobb volt a turistaforgalom, és többször is át kellett kelni (immár hidak nélkül) a bővizű patakon. Szerencsésen teljesítettük ezeket a próbatételeket. Hamarosan elértük a Lenkó-emléket, majd a Sikárosi erdészházat (ami Kéktúra-bélyegzőhely is).

Átváltottunk a kék kereszt jelzésre, egy nagyobb réten átvágva fácán kelt át előttünk az úton, fejünk felett varjak élvezték a napsütést. A következő etapon némi emelkedést kellett leküzdeni (ez már a piros sáv jelen történt), a nehézséget inkább a felengedő talaj levelek alatt megbúvó sara jelentette. (Magunkhoz képest) remek időt elérve fél 1-re érkeztünk a Király-kúthoz, ahol pihenőt és ebédszünetet tartottunk a forrás alkalmi tisztítása és fotózása után.

A folytatásban eseménytelenebb szakasz következett, a kisebb sárfelvétel érdekében néhol a turistaúttal párhuzamosan futó erdészeti út nyomvonalát követtük, de ahol a széles út nagy kanyart írt le, ott inkább átvágtuk ezt a piroson – közben pedig túratársam újabb geoláda-találattal gazdagodott. Egy nagyobb hídnál értük el ismét az utat, most már rajta maradtunk, mert meg szerettem volna én is találni a nemrég a forrásos csoportban bemutatott, szépen kiépített, de névtelen forrást. Ez hamarosan sikerült, bár az oda vezető út tüskékkel nehezített volt. (Visszatéréskor már megtaláltuk a rendes ösvényt.)

Egyre közelebb kerültünk Dömöshöz, nem engedtünk a Rám-szakadék felé vezető út csábításának, de apró kitérőt tettünk a mai utolsó forrás (a Kaintz-forrás) és a közeli Szentfa-kápolna felé. Még egy „állatfarmot” (de nem Orwell-félét) érintettünk, melynek közelében sógorom elnyerte mai remek tempójának jutalmát, egy finom kávét.

A buszjárat előtt majdnem félórával elértük a célt, várakozás közben még futó „kollégákkal” is eszmét tudtunk cserélni. A hazaút kicsit izgalmasan alakult, de sikerült elérnünk a vonatot Esztergomban.