Vízrajzi tekintetben a Pilis és a Visegrádi-hegység nagyon különbözik egymástól. Az eltérés legfontosabb oka a hegységépítő kőzetek különbsége: a jól karsztosodó, porózus üledékes kőzetek gyorsan levezetik a csapadékvizet, amely a kőzetrétegen áthaladva a karsztvízbe kerül, ezért a Pilis felszíni vizekben szegény. Forrásai kivétel nélkül a hegylábakon fakadnak, patakok csak a hegységperemeken folynak. Az eleve csapadékosabb klímájú Visegrádi-hegység bonyolult rétegvulkáni felépítése, a lazább tufák és a jó vízzáró lávakőzetek váltakozása miatt jobban megtartja a felszín közelében a vizet. Sugárirányú völgyhálózatában számos patak folyik a befogadó Duna felé, és számos forrás tör felszínre a rétegfejeken.
A Pilis hegylábi forrásai bővizűek, közülük sokat fogtak be ivóvízellátásra, pl. a pilisszentkereszti híres ciszter apátság vízellátását is egy forrás, a közeli Klastrom-kút biztosította. Hasonlóan bővizű forrás a Visegrádi-hegységben kevés van, de a nagyobb hozamúakat itt is befogták. A legbővízűbb közülük a Dobogókő oldalában fakadó Miklós-forrás. A tájegység forrásainak rangidőse, azaz a legrégibb a Szentendre közelében található Sztaravoda-forrás, melyet 1781-ben foglaltak. (Janata Károly összefoglalója alapján)
A Pilisben és a Visegrádi-hegységben közel 150 „nevesített” és még számos névtelen, időszakos forrás található. Néhány elnevezés többször is előfordul, pl. Csurgó-kútból három is van a területen. Elnevezésük eredete gyakran homályba vész, vannak egészen különös nevűek is köztük, a II. Ramszesz-kúttól (mely a Holdvilág-árok közelében található) a Sikárosi-rét közelében lévő Helyiipari-forrásig. Sokuknak egy-egy konkrét személy (pl. Hajós Ferenc, Kaán Károly vagy éppen Szent László) a névadója és ezen a vidéken különösen is jellemző a több néven szereplő, újrakeresztelt források megléte (pl. Kárpát-forrás/Schubert János-forrás).
A névvel is azonosítható források felkeresésére buzdít a már sok évvel ezelőtt útjára indított Pilisi Parkerdő forrásai elnevezésű túramozgalom. Ennek teljesítése érdekében a szervezők által megadott listán szereplő 50 forrást vagy a listán szereplők közül negyvenet és további 10 szabadon választott forrást kell felkeresni. Ott jártunkkor a forrás típusát kell feljegyeznünk. Öt lehetőség közül kell kiválasztanunk a megfelelőt: csőkivezetéses, kifolyós, merítős, nyomóskút vagy nem foglalt az adott forrás. (Ez a típusba sorolás nem is mindig teljesen egyértelmű.)
A megadott listát és a térképet böngészve érdekes túraútvonalakat állíthatunk össze a források felkeresése érdekében. Csak a kreativitásunkon és az erőnlétünkön múlik, hogy egy-egy ilyen túrán hány forrást tudunk felkeresni. Nekem pl. a nyár elején sikerült hatot felfűzni egy 15 km-es, kellemes útvonal megtétele során. Vannak persze rejtőzködő, magukat nehezen megmutató források – talán emiatt is engedélyezték a mozgalom szervezői, hogy a listán szereplőkön kívüli források is „résztvevői lehessenek” a teljesítésnek. A felsorolt források közül nekem a Dömös közelében található Mária-forrással gyűlt meg a bajom – két sikertelen „expedíciót” is tettem a felkutatására.
A források foglalásai eltérő minőséget képviselnek, némelyeket nemrég újítottak fel, mások alaposan rászorulnának a gondoskodásra. Mindenki a saját ízlése szerint ítélheti meg, hogy melyik mennyire tetszik neki. Ha mégis választanom kellene, nekem a cikkhez mellékelt fényképeken szereplő források tetszettek a legjobban. A lényeg pedig úgyis az általuk adott víz minősége (szerencsére a nagyobb részük még emberi fogyasztásra alkalmas és ajánlott – némelyiktől kannaszámra viszik haza a vizet a közelben élők).
A mozgalomhoz tartozó források felkeresése után bennem továbbra is megmaradt a „láz”, igyekszem az eddig nem látott víznyerő helyeket is felkeresni, ill. nemcsak a Pilisben, hanem más hegységeinkben is nyitott szemmel járni, forrás(ok)ra lelni. Ennek örömét kívánom az útnak indulók számára is.
* Ez az írás cikk formájában megjelent a Magyar Turista 2015. novemberi számában.
