Péntek este hiába terveztem újra a szombati túrát, majdnem állandó túratársam rossz éjszakája miatt egyedül kellett útnak indulnom. Így újabb változtatásra került sor, ennek eredménye lett ez a – korábban már eltervezett és most a tarsolyból gyorsan előhúzott – túra.

Szép időben a 9.20-as vonattal indultam el, Újpesten buszra váltottam. Szentendrén kisebb dugóba kerültünk, de mégis időben érkezett a járat Leányfalura, ahol leszálltam. 11.10-kor indult a menet. Az első 5 km-re jutott a szintemelkedés háromnegyede, az indulás után, friss kezdeti lendülettel persze könnyebb volt ezt elviselni. Újból felkerestem a négy hete meglátogatott forrásokat: a Szél Ede-forrásnál valaki épp nagy mennyiségben vizet vételezett, a névtelen kút új lakóval fogadott, a Vörös Meteor-forrásnál egy magányos vándor pihent, a Rekettyés-forrásnál és a Csaba-kútnál csak magam voltam (bár utóbbi helyen sokáig figyelhettem egy szomjas pöszört).  Útközben rengeteg vadvirágotláttam, közülük most a lednekek tetszettek leginkább. Megpróbáltam eljutni a Zerge-forráshoz, a jelzetlen szekérútról való leereszkedés közben egy fa elvágta az ujjam, így inkább visszafordultam.

Fél 1-re az Álló-rétre értem, ahol elfogyasztottam ide tervezett ebédemet, melyhez egy kivételesen illemtudó kecskedarázs asszisztált. A turistautak kereszteződésében közben volt némi forgalom, egyébként sem volt ma néptelen az erdő. Továbbindulva már szintben haladó utakon jártam, továbbra is rengeteg virágot láttam. Hamar elértem a Sztaravoda-patak völgyét, amely mellett két forrást (a Ferencz- és a Sztaravoda-forrást) látogattam meg. Az öreg („sztara”), 238 éve foglalt forrás most is nagyon tetszett, bőven ömlött belőle a víz (a másik már régóta száraz). Ezután jellegtelen szakasz következett, mely a Bükkös-patakhoz való átjutást segítette: elsétáltam a Skanzen mellett, átvágtam egy ritkábban lakott területen és egy új építésű településrészen, majd a Kéki kőbánya közelében értem el a fent említett patakot.

A patak mentén kialakított legelős területen láttam szamarat és lovakat, a patak menti tanösvényen haladva mókust, később pedig egy nagy fekete harkályt figyelhettem. A tanösvényről kitérve, egy kis emelkedő leküzdése után felkerestem a Mária-fülkét. Egy fohász után visszatérve a tanösvényre (és a patak partjára) jó iramban haladtam a 11-es főút irányába. A következő szakaszon kétszer (hídon) keltem át a patakon, három keresztet fényképeztem le és mai utolsó forrásként a Fehérvíz-forrást is láthattam. Sokan sétáltak, kerékpároztak és kutyát sétáltattak a patak mentén, mindenki élvezte a kellemes időjárást. Utolsó kitérőmet a Kálvária-dombra tettem, a zártabb épületegyüttesbe ugyan nem jutottam be, de a közelében lévő geoládát megtaláltam. Még egyszer, a főút alatt (!) átkeltem a patakon, majd elkezdtem várni a buszt. Negyed óra után inkább elsétáltam a HÉV-végállomásig, onnan a következő helyiérdekűvel, majd Acquincumtól vonattal utaztam haza.

Szép nap, szép túra sok forrással és kereszttel, vadvirágok százai, virágzó fák illata, madarak éneke és patakcsobogás – ezért is kár, hogy túratársam nem tudott velem tartani és így kimaradt az élményekből, melyeket most írásban és képben igyekszem megosztani az olvasókkal.

Útvonal: Leányfalu – P+ - Álló-rét (közben kitérők a Vörös Meteor-forráshoz [P], a Rekettyés-forráshoz [Po] és a Zerge-forrás felé [jelzetlen]) – S+, So – Sztaravoda-forrás – So, S+, majd S tanösvény (kitérő S nzet és S emlékmű jelen a Mária-fülkéhez) – Szentendre, Bükkös-patak (autóbusz-megálló)

Táv: 16,4 km, szint: 380 m

Fényképek: https://photos.app.goo.gl/KyP2nH46qm67ZhkdA