Sajnos már majdnem egy hónapja nem írtam ide bejegyzést, pedig azért történtek forrásokkal kapcsolatos események. Most igyekszem tömören pótolni az elmaradtakat.

Május 11-én egy kisebb börzsönyi túrára indultam két szinte állandó túratársammal (sógorommal és fiammal). Drégelypalánkról indultunk útnak, felkerestük a közelében lévő csitári kápolnát és természetesen a mellette található Csitári-forrást vagy szentkutat. (Kutyikának is nevezik.) A legenda szerint a forrásnál egy pásztor vak gyermeke legeltette a juhait, a fiúnak látomása volt, Szűz Mária szólt hozzá, azt mondta a fiúnak, hogy az itt lévő forrás vizével mossa meg a szemét. A gyermek ezt megtette és visszanyerte szemének világát. Ezután épült hálából az első kápolna. Amikor a fiú felnőtt, hálából egy Mária szobrot faragott, a Magyarok Nagyasszonya-szobrot, a honti asszonyok szép viseletébe öltöztetve Máriát. A kegyszobor ma is megvan. A hely jelenleg is népszerű búcsújáróhely, messzi földről zarándokolnak ide a hívők. Évente 9 alkalommal tartanak szentmisét. A forrás vizét is sokan viszik el otthonaikba.

Túránkat folytatva megnéztük a közelben lévő Szondi-alagutat (újabb legendás hely, a fáma szerint a járat vége a drégelyi várban van). Hamarosan a Kútbereki turistaház közelében vitt el az utunk. Ennek kertjében jelezte térképünk a Köpő-kutat, beóvakodva csak egy hagyományos kutat észleltünk. Persze az is lehet, hogy nem a megfelelő helyen kerestük a forrást.

A következő szakaszon meghódítottuk Drégely várát, melyet 1552-ben (július 6. és 9. között) Szondi György védett kicsiny csapatával, hősiesen küzdve az utolsó leheletükig a török túlerő ellen. Mára sokkal békésebb hangulatot áraszt a részben restaurált várrom, melynek felső szintjéről jó időben (most épp az volt) messze kalandozhat az oda feljutó turista tekintete.

Kirándulásunk zárásaként leereszkedtünk a völgyben futó vasútvonalhoz és megkóstoltuk a Sáferkút (Schaffer-kút néven is szerepel) hűs vizét. Most kevésbé értékeltük, de néhány éve egy tikkasztó nyári túra végén szinte életmentő volt ez a forrás számomra. Pár éve kellemes pihenőhelyet építettek mellé és itt helyezték el Drégely történelmi emlékhely voltát igazoló tábláját.

Két héttel később, május 25-én fiammal kettesben indultunk egy kis tekergésre. Most csak a közelben, a Pilis és a Visegrádi-hegység útjait jártuk, kétrészesre tervezett túránk első felében, Pilisszentkereszt közelében kerestünk (fel) három forrást. (A második etap már egy dobogókői Thirring-körút volt, de ez más lapra tartozik.)

Pilisszántóról a Som-hegyi kulcsosházat is megtekintve jutottunk el a Dera-patak szurdokvölgyébe, melyet az Országos Kéktúra útvonala is érint. A Kinizsi Százas teljesítménytúrának és a régen várt szép időnek köszönhetően nagy volt errefelé a népsűrűség, de a szurdokot elhagyva, a pilisszentkereszti Szentkút felé fordulva magunk mögött hagytuk a nyüzsgést. Néhányan ezen az apró szent helyen is voltak rajtunk kívül, mégis sokkal nyugalmasabb volt a légkör.

Uzsonnánk elfogyasztása és a hely geoládájának előkerítése után a nemrég térképre került Tetves-forrás felkutatására indultunk. Sikerült meglelni a mostani állapotában nem túl szívderítő látványt nyújtó, "gyógyításra" váró forrást, majd a település szélét érintve még meglátogattuk a korábban megismert Cser-forrást is. Ehhez eléggé benőtt utak vezetnek, a túra eredménye, hogy találtunk egy rövidebb ösvényt. Ha legközelebb erre jövünk, biztos azt választjuk majd a forrás megközelítéséhez.

Remélem, hogy június sem marad forrás nélkül (és talán a blog is sűrűbben fog majd jelentkezni a nyári vakáció alatt).