2023-ban (3 év kihagyás után) megpróbálok "életet lehelni" ebbe a blogba. Amikor január végén a Csaba-kútnál jártam, még nem tudtam, hogy erre (is) emelem forrásvizes poharam... :-)

Tavaly (2022-ben) 58 forrásnál jártam - némelyiknél többször is megfordultam. Közülük 36-ot már régi ismerősként üdvözölhettem, 22-t viszont először láttam. Volt, hogy csak egy egyszerű kirándulás, de olykor geoláda-vadászat vitt el e "vizek" közelébe. A következő bekezdésben látható a teljes lista, dőlt betűvel azok, amelyeknél először jártam.

Anikó-forrás (Pákozd); Csordakút (Pákozd); Városkút; Béla király kútja; Ibolya-forrás; Darázs-forrás; Disznófő-forrás; Szent Márton kútja; Erzsébet-forrás (Zebegény); Ernő-forrás; Fehér-forrás völgye (vajon ez egy vagy öt forrásnak számít?); János-forrás (Zebegény); Kumilla-forrás/Basa-kút; Király-kút (Héreg); Erzsébet-kút (Piliscsaba); Csörgő-kút; Homloki-kút; Gránát-forrás; Szent Pál kútja (Máriagyűd); Barátság kútja (Villány); Szentkút (Péliföldszentkereszt); Testvér-forrás; Riesner-forrás; Torony-forrás; Török-kút (Zsámbék); Török-kút (Göd); Széchenyi-forrás (Göd); Zergevirág-forrás; Kármán-forrás; Kékvízű-forrás; Lajos-forrás; Szent János-forrás (Gyenesdiás), Kárpát-forrás; Szilágyi Bernát-forrás; Szentkút (Pilisszentkereszt); Szépasszony-kút (Kisirtáspuszta); Lajos-forrás (Börzsöny); Oldaltmászó-kút; Lovas-kút; Dijós-kút; Brellos-forrás; Bajdázói-tó forrása; Petőfi-forrás; Saj-kút; Török-forrás; Sós-kút; Török-kút (Máriahalompuszta); névtelen forrás, Hoffmann-kút; Fényes-forrás; Kaintz-forrás; Platán-forrás (Tata); Oroszlán-forrás (Tata); Király-kút; Eszperantó-forrás; Mosókút (Szentantalfa); Bulányi-forrás; Klastrom-kút (Badacsony)

2022 kedvence címet az Oldaltmászó(s)-kút nyerte el, e börzsönyi forrásnál készült kép kerül ide is, az összefoglaló végére.

2019 első felében nagy lendülettel kezdtem a blog írásába, ez egészen augusztusig tartott (lassuló iramban). Szerencsére a források felkeresését ez nem befolyásolta, így év végére rekord forráslátogatást könyvelhettem el. 

Az év során összesen 115 (!) forrást és kutat kerestem fel, ezek közül 67 új helyet látogattam meg. Alább következik az "objektumok" felsorolása, melyeknél dőlt betűvel szerepelnek az idén először látott "vizek". Néhányhoz többször is eljutottam, ezeket is jelöltem a listán. A sorrendet a felkeresés időrendje adja.

Trézsi-forrás; Máriaremete, Szentkút; János-forrás [Zebegény] (2x); Erzsébet-forrás (3x); Szentkút (Vác-Hétkápolna); Tajti-forrás; Zergevirág-forrás; Kárpát-forrás; Király-kút; névtelen forrás a Szőke-forrás völgyében; Kaintz-forrás; Vörös Meteor-forrás (3x); Csaba-kút (3x); Rekettyés-forrás (3x); névtelen kút (2x); Szél Ede-forrás (3x); László-forrás; Pillangós-kút; Vadász-kút; Vasutas-forrás; Klarissza-csevice; Tót-berki csevice; Szt. László-forrás [Mátraháza]; Zerge-forrás; Ferencz-forrás; Sztaravoda; Fehérvíz-forrás; Studenka [Piliscsév]; Király-kút [Héreg]; Kutyika; Köpő-kút; Sáferkút; Szentkút (Pilisszentkereszt); Tetves-forrás; Cser-forrás; Ernő-forrás; Vasa-forrás; Hosszú-völgyi-forrás; Hörmann-forrás (2x); Hétvezér-forrás (2x); Szénsavas-kút; Enikő-forrás; Elektromos-forrás; Cseke-forrás; Borha-forrás; Jávorkút; Gyertyán-kút; Ciklámen-forrás; névtelen forrás; Szikla-forrás; Madár-forrás; Oroszlánfejű-kút; Bogdán-kút; Laczkó Dezső-forrás; Aranyeső-forrás; Török-kút; Csepegő-forrás; Csokonay-kút; Lenke-forrás; Kiss Lajos-forrás; Pipás-forrás; Egészség-forrás; Jancsi-forrás; Fenyves-forrás; Tölgyes-forrás; Négybarát-forrás; Farkas-forrás; Aranyág-forrás; Kancsal-forrás; Rózsa-forrás; (Mecsek)Szentkút; Mosó-kút (Pécsvárad), Iluska-forrás; Hagymás-kút; Fallóskút-Szentkút; Sini-kút; Csederjés-forrás; Dudás-kút; Babik-forrás; Hidegkúti-forrás; Majori-kút; Studenka [Kesztölc]; Eszperantó-forrás; Róka-hegy forrása; Rózsika-forrás; Kádár-kút; Aranka-forrás; Péntek-forrás; Fári-kút; Csurgó-kút; Sziklay-források; Nedeczky Pál-forrás; Bánom-kút; Öreg-állás-forrás; Eménkesi-kút; Virgo-forrás; Erzsébet-kút; Fehér-forráscsoport (Fehér-kút, Fehér-kút mellékforrása, VIT-forrás, VIT II-forrás, Havanna-forrás); Őzike-forrás; József Attila-forrás; Csepegő-forrás; Kucsera Ferenc-forrás; Áprily-forrás; Hoffmann-forrás; Hoffmann DK-forrás; Károly-kút; Nagyboldogasszony-forrás; Szentlélek-forrás; Szent László-forrás; Csobánka, Szentkút.

Illusztrációként a rendhagyó kategóriába tartozó Kucsera Ferenc-forrás képét használtam, melyet az előző (2018-as) évben még - átépítés előtti állapotában - Hideg-vizekként kerestem fel. Ez egy külön bejegyzést is megérne, majd meglátjuk, lesz-e rá idő és energia 2020-ban...

Feleségemmel Pécsett nyaraltunk, az egyik nap mecseki forrástúrát tettünk Abaligettől Mecsekszentkútig. A túra érdekessége volt, hogy a viszonylag rövid táv ellenére 15 forrást kereshettünk fel. Sajnos ezek egy része nem vagy csak alig adott vizet. Legtöbbjük kiépített volt, néhány különösen patinás "darab" is akadt közöttük.

Ezúttal ömlesztve, felkeresésük sorrendjében közlök fényképeket az útba ejtett forrásokról.

Csepegő-forrás

Csokonay-kút

Lenke-forrás

Kiss Lajos-forrás

Pipás-forrás

Egészség-forrás

Jancsi-forrás

Fenyves-forrás

Tölgyes-forrás

Négybarát-forrás

Farkas-forrás

Aranyág-forrás

Kancsal-forrás

Rózsa-forrás

Mecsekszentkút

Múlt heti bakonyi kirándulásom során útba ejtettem a Laczkó Dezső-forrást, melyet 84 évvel ezelőtt, 1935-ben épített ki a Veszprémi Természetbarát Szövetség, az akkor már 3 éve elhunyt piarista tanár, geológus, turista és múzeumalapító Laczkó Dezső emlékére.

Laczkó Dezső 1860 és 1932 között élt, 1888-ban került Veszprémbe, ahol az ottani piarista gimnázium tanára, majd 1912-1918 között igazgatója volt. Nevéhez fűződik a Veszprém Megyei Múzeum 1903-as megalapítása, ennek az intézménynek ő volt az első igazgatója. 

Jólesett a hűs vízből pótolni a kulacsomból már hiányzó folyadékot. Amíg a mellette lévő padoknál pihentem, számos arra járó használta ki a frissítési lehetőséget. A gyalog érkezők mellett futók és kerékpárosok is élvezték a bőven folyó vizet. (Mint később megtudtam, nem is olyan rég még egyáltalán nem csordogált a forrásból a víz, de szerencsére most "jókor voltam jó helyen".)

A Balaton-felvidéken, közelebbről a Szent György-hegyen, Hegymagas településhez tartozik az Oroszlánfejű-kút. Vésete szerint 1901-ben állították, ill. foglalták ezt a forrást.

Első találkozásunk 2002. július 24-én volt (erről fénykép még nem készült). Ekkor Szigliget felől érkezett túrázó csapatunk (az Országos Kéktúrán) és a naplóbejegyzésem szerint igencsak jólesett a felfrissülés a kútnál.

Másodszor 2009. augusztus 18-án látogattuk meg a kutat, ekkor feleségemmel kettesben, ellenkező irányból (Tapolca felől) érkeztünk. A találkozás nemcsak azért volt emlékezetes, mert ekkor már fénykép is készült a kútról, hanem azért is, mert a vízre várakozás közben láthattuk, amint egy nagyobb testű kutya nyakig merült a kút egyik medencéjébe. Bizonyára neki is jólesett a hűsítő víz. Akkor egyébként sokan voltunk a kútnál, több kanna várt megtöltésre, de a kulacsos turistákat előreengedték.

Idén ismét útba ejtettük ezt a jellegzetes víznyerő helyet (pontosan július 17-én). Ekkor ismét Szigliget irányából érkeztünk, a Lengyel-kápolnánál elfogyasztott szendvicsek után jólesett megkóstolni a hűs vizet és pótolni a fogytán lévő vízkészleteinket. Most sem csak mi voltunk ott, még egy túrázó pár tartott pihenőt a kútnál.

(A papírforma szerint, ha még egyszer eljutunk oda, akkor azt ismét észak felől, azaz Tapolcáról fogjuk megtenni. :-) )

A két felső kép 2009-ben, a két alsó pedig 2019-ben készült.

Van Zebegény közelében egy forrás, melyet most szombaton (június 22.) harmadszor kerestem fel. Először 2009 májusában, majd 2014. augusztus 2-án időztem ott. Mindig más társaságban (ill. egyszer egyedül) jártam ott, és mindig más arcát mutatta a forrás. Az első két alkalommal pl. nem folyt víz belőle. Ez egyébként egy klasszikus kiépítésű víznyerő hely, melynek finom, iható a vize a leírások szerint (én nem kóstoltam meg). A hegy oldalában egy oromfal tetején szerepel a forrás neve, a fal tövében egy vízgyűjtő medencébe folyik a forrás vize, mellette kétoldalt falapokkal kényelmesebbé tett kőpadok várják a tikkadt turistát.

<-- Itt sikerült a két kifolyót egy képre összehozni.

Lejjebb, a patakvölgy közelében van egy másik kifolyó is, melynél könnyebb a vízvétel. A legtöbbször száraz patakmedren átkelve találunk egy esőházat és néhány padot, melyek szintén pihenésre csábítanak. A jóleső sziesztát most a szúnyogok erőteljes rohamai hiúsították meg, de bizonyára van olyan időszak (esőmentes hetek után), amikor ezzel a "veszéllyel" nem kell számolnunk. Hacsak nem fentről érkeztünk, akkor innen egy kellemes szerpentinezés vár ránk, melynek csúcspontján eldönthetjük, hogy visszatérünk Zebegénybe, vagy Nagymaros, esetleg a Hegyes-tető (és a Julianus-torony) felé vesszük az irányt.

A közelben egy geoláda is rejtőzik, mely mostani állapotában (a megtalálók bejelentései alapján) nem túl nagy élmény.

Az utolsó képen a 10 évvel ezelőtti állapot látható, szerencsére sokat javult azóta a forrás állapota.

Sajnos már majdnem egy hónapja nem írtam ide bejegyzést, pedig azért történtek forrásokkal kapcsolatos események. Most igyekszem tömören pótolni az elmaradtakat.

Május 11-én egy kisebb börzsönyi túrára indultam két szinte állandó túratársammal (sógorommal és fiammal). Drégelypalánkról indultunk útnak, felkerestük a közelében lévő csitári kápolnát és természetesen a mellette található Csitári-forrást vagy szentkutat. (Kutyikának is nevezik.) A legenda szerint a forrásnál egy pásztor vak gyermeke legeltette a juhait, a fiúnak látomása volt, Szűz Mária szólt hozzá, azt mondta a fiúnak, hogy az itt lévő forrás vizével mossa meg a szemét. A gyermek ezt megtette és visszanyerte szemének világát. Ezután épült hálából az első kápolna. Amikor a fiú felnőtt, hálából egy Mária szobrot faragott, a Magyarok Nagyasszonya-szobrot, a honti asszonyok szép viseletébe öltöztetve Máriát. A kegyszobor ma is megvan. A hely jelenleg is népszerű búcsújáróhely, messzi földről zarándokolnak ide a hívők. Évente 9 alkalommal tartanak szentmisét. A forrás vizét is sokan viszik el otthonaikba.

Túránkat folytatva megnéztük a közelben lévő Szondi-alagutat (újabb legendás hely, a fáma szerint a járat vége a drégelyi várban van). Hamarosan a Kútbereki turistaház közelében vitt el az utunk. Ennek kertjében jelezte térképünk a Köpő-kutat, beóvakodva csak egy hagyományos kutat észleltünk. Persze az is lehet, hogy nem a megfelelő helyen kerestük a forrást.

A következő szakaszon meghódítottuk Drégely várát, melyet 1552-ben (július 6. és 9. között) Szondi György védett kicsiny csapatával, hősiesen küzdve az utolsó leheletükig a török túlerő ellen. Mára sokkal békésebb hangulatot áraszt a részben restaurált várrom, melynek felső szintjéről jó időben (most épp az volt) messze kalandozhat az oda feljutó turista tekintete.

Kirándulásunk zárásaként leereszkedtünk a völgyben futó vasútvonalhoz és megkóstoltuk a Sáferkút (Schaffer-kút néven is szerepel) hűs vizét. Most kevésbé értékeltük, de néhány éve egy tikkasztó nyári túra végén szinte életmentő volt ez a forrás számomra. Pár éve kellemes pihenőhelyet építettek mellé és itt helyezték el Drégely történelmi emlékhely voltát igazoló tábláját.

Két héttel később, május 25-én fiammal kettesben indultunk egy kis tekergésre. Most csak a közelben, a Pilis és a Visegrádi-hegység útjait jártuk, kétrészesre tervezett túránk első felében, Pilisszentkereszt közelében kerestünk (fel) három forrást. (A második etap már egy dobogókői Thirring-körút volt, de ez más lapra tartozik.)

Pilisszántóról a Som-hegyi kulcsosházat is megtekintve jutottunk el a Dera-patak szurdokvölgyébe, melyet az Országos Kéktúra útvonala is érint. A Kinizsi Százas teljesítménytúrának és a régen várt szép időnek köszönhetően nagy volt errefelé a népsűrűség, de a szurdokot elhagyva, a pilisszentkereszti Szentkút felé fordulva magunk mögött hagytuk a nyüzsgést. Néhányan ezen az apró szent helyen is voltak rajtunk kívül, mégis sokkal nyugalmasabb volt a légkör.

Uzsonnánk elfogyasztása és a hely geoládájának előkerítése után a nemrég térképre került Tetves-forrás felkutatására indultunk. Sikerült meglelni a mostani állapotában nem túl szívderítő látványt nyújtó, "gyógyításra" váró forrást, majd a település szélét érintve még meglátogattuk a korábban megismert Cser-forrást is. Ehhez eléggé benőtt utak vezetnek, a túra eredménye, hogy találtunk egy rövidebb ösvényt. Ha legközelebb erre jövünk, biztos azt választjuk majd a forrás megközelítéséhez.

Remélem, hogy június sem marad forrás nélkül (és talán a blog is sűrűbben fog majd jelentkezni a nyári vakáció alatt).

A Három forrás útja a Pilisben fantázianevű túramozgalmat a Piliscsabai Természetjáró Egyesület indította útnak. Sok jelzésváltással járó, de könnyen követhető útvonalának bejárásáért a kirándulás élménye mellett egy kitűző a jutalom.

A szervezők által tanácsolt útvonal Piliscsévről (az ottani vasútállomástól vagy pedig a csévi templomtól, melynél buszmegálló található) indul és több – nem is olyan régóta létező, a túramozgalmat indító egyesület által felfestett – jelzésen haladva éri el végcélját, a klotildligeti vasútállomást. A majdnem 20 (Csév központjától csak 17,3) kilométeres út egy nap alatt közepes edzettséggel is simán teljesíthető célkitűzés lehet, mellé 700 méter szintemelkedés társul. Számos érdekes, különös vagy nevezetes helyet, pontot érint a túra útvonala.

A javasolt irányba indulva elhaladunk a hangulatos csévi pincék mellett, hamarosan pedig már a 2013-ban újra működőképessé tett Eszperantó-forrásnál járunk, ahol – főleg, ha gyerekekkel járunk erre – az „égből lógó” hinták rövid pihenőre késztetnek. Folytatva utunkat érintjük egy másik új mozgalom (Pilisi Kilátások) egyik kilátópontját: ekkor tulajdonképpen a csévi barlang felett remek panorámát nyújtó tisztáson piheghetünk egy kicsit. A Basina nevű helyről leereszkedve kissé kacskaringóssá válik a nyomvonal, majd rövid kitérővel megérkezünk a Studenka-forrás szintén nem oly rég (2011-ben) felújított pihenőhelyére, mely egyfajta „kegyhely”-ként lelki felüdülést is nyújthat (főleg, ha nem szemetes).

Innen egy kissé monoton, emelkedő és homokos talajú úton jutunk el az ún. Wass Albert-fához, ahol a kék kör jelzés véget ér és rövid ideig az OKT útvonalán gyalogolhatunk. Erről letérve a kék kereszt jelre, két emelkedő között az általában sajnos száraz Iluska-forráshoz érkezünk, majd a kissé szuszogtató Fehér-hegy meghódítása után, egy esőházat mellőzve és a gázpásztán átvágva érkezünk el egy újabb szép kilátást nyújtó ponthoz, ahol a túrafüzet 3. kérdésére is választ találunk. Innen már csak le kell ereszkednünk Piliscsaba fiatalabb felére.

Az út talán legnagyobb nehézsége: olyan sok pihenőhely csalogat megállásra, hogy némelyikre erős akarattal kénytelenek vagyunk nemet mondani a célba érés érdekében…

Szerdai ottjártunk ad alkalmat arra, hogy röviden ismertessem ezt a gerecsei forrást.

A Király-kút Héreg felett, a piros sáv jelzés mentén található. A hagyomány szerint a vadászatai közben itt pihenőjét töltő Mátyás királyról kapta a nevét. A Nagy-Gerecse hegy aljában elhelyezkedő, szépen foglalt forrást 1980-ban újították fel. Mellette egy tágas rét és egy méretes esőbeálló csábít pihenésre.

Megközelítése a héregi katolikus templomtól ajánlott, végig a piros sáv jelzést kell követni. 2 km a távolság (100 méter szintemelkedéssel), fél óra alatt kényelmesen oda lehet érni.

Közelében geoláda rejtőzik (előlünk már nem :-)